Helyzetjelentés

játszótér

  
Helyzet van! lletve nincs. Amilyen különös volt a tavasz, olyan fura a nyár. Azaz meg kell még szoknom hogy ilyenkor egész másképp és máskor megy a halfogás mint a hűvösebb évszakokban.

Hogy pontosítsak sehogy. Vagy az aurám riasztja őket, vagy a szagom.Vagy egyszerűen csak nem jól csinálok valamit. Mindenesetre nemigen zavartak meg halék abban, hogy megfigyeljem a helyeket ahol lakoznak. 

Szép kirándulások voltak ezek, hiszen a kedvenc helyeimet jártam végig a környéken, és bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzott a pörgős peca, ez a nyár most nekem nem erről szól. Bár ha visszagondolok a muravölgyi kiruccanásunkra nem szólhatok egy szót sem..

Kétszer mentem ki a déli kanálisra, mindkétszer betliztem. A másodiknál még igazi balfék módjára a botom is fent felejtettem Balu kocsijának a tetején, még jó hogy a visszapillantóból láttam mikor földet ért.. Egész jól helyrehajtogattuk itthon a dobot. Egy kis nyolcas még van benne, de legalább már nem akad... 

Sanyi és a jász - mindenki a helyén

plusz egy domi

Ami vigasztalt, hogy mindkét alkalommal valóban tapasztalt kollégákkal voltam, és nekik sem sikerült pörgősre a nap, bár az első félóra mindkét esetben jó hallal indult nekik.  Első ízben Sanyi barátommal mentünk kicsit lefelé a kanálison, egy szép jásszal indított. Valahol a telefonján meg is van a kép, de mire én észbekaptam, a zsákmány már újra szabad volt, és erősen gondolkodott a történteken. Egy hétre rá a második túrán már többet mentünk, pirkadattól torkolatig. Meg még egy kicsit. Akkor Balu kapott el egy szép domolykót, és jóval később egy másikat. Aznap sétáltunk vagy tíz kilométert, így nem hiába, de hal nélkül telt a napom. Hazudok, hazafelé egy 10 perces városi pecában egy domikölyköt azért sikerült kicsalni.

itt még fintorog..

..de itt már felfelé görbül a szája...

...pláne ez után

Egy héttel később Baluval úgy döntöttünk lent alszunk a folyó mellett, a víz szépen lejjebb ment, ami - azt mondják a tapasztaltak -  nagy kegy mostanában, így egy pénteken meló után hazarongyoltam, behajigáltam mindent a griffbe, rákötöztem a kajakot és tűz délre. Fél nyolt után tudtunk vízre szállni, aznap már nem is akartunk dobálni, hisz örültünk ha felérünk sötétedés előtt a táborhelyre, ami tulajdonképpen muszáj volt. Így nem is volt időm stresszelni, úgy kellett húzni a lapátot. Nagy nehezen sikerült is a mutatvány, a sátrat - függőágyat már majdnem lámpánál rektuk össze, a vacsorát viszont Balu már annál csinálta. Előre szólt hogy azzal ne is készüljek, ő majd azt intézi, hozzam csak a reggelinek valót. Kérdeztem mikor találkoztunk az út elején hogy mit eszünk, ő közölte, hogy rántott harcsát rántott pisztránggal, balzsamecetes, mozzarellás paradicsomsalátával. Én jót röhögtem, majd napirendre tértem a poénon, aztán kevésbé amikor valóban azt ettünk. Isteni volt. ha még úgy is tudtam volna aludni reggel négyig amikor tovább indultunk, az lett volna az igazi. De ezt keresztülhúzta valami éktelen hangon visító madár, ami a sátram feletti fán adott koncertet úgy fél egyig.

készül az extra fitness menü á la Balu

bolond cipész vacsora közben

a séf vacsora előtt...

...és után, mikor körbeszőtte magát hálóval

Reggel még először a táborhely körüli párszáz métert néztük meg, amíg Balu fogta a halakat én horgonyozni tanultam hol több hol kevesebb sikerrel. Ismerkedtem a visszaforgóval, ami igen kegyes volt hozzám, miután a rosszul felkötött karabinerrel együtt távozó egyik kedvenc Mata wobimat kétszer vitte körbe-körbe mire sikerült utolérnem. Dobtam is párat, de a délelőtt ezen része nagyjából a bénázással telt, hiába, ezt még szokni kell. Ezután összepakoltunk, majd indultunk felfelé, Balu a nyílt vizet vallatta én meg felmentem alulról a kanálisba. Igaz, a végén már úgy káromkodtam mint a kocsis, alig tudtam felfelé haladni, persze kiderült hogy nem a sodrás közeén kellett volna.... Mindenesetre a kis csatorna szinte visszafelé folyt az áradó folyótól, itt kipihentem magam. Egy kis csukakoma, egy balin szépen leverekedte magát a horogról a lélekvesztő mellett, ellenben egy gyönyörű, cirka harminc centis sügér már azzal sem fárasztotta magát, hogy bekapja a csalit, jóllakott a látvánnyal a kajakig. De legalább láttam hogy ebben a vízben ilyen is van. Járhattam volna rosszabbul is, csóró Balut például egy lesben álló fa szabadította meg orvul egyik kedvenc botjától, új orsóval együtt.. Így hát gyönyörködtem a flórában és faunában, aztán büdösgyorsan elhúztam vissza a táborhelyre dél körül, ahol Balázs már némi élménnyel gazdagabban - egy bottal szegényebben - lila fejjel várt. Eltűntünk haza mielőtt kinyír a napisten..

fák alatt bujkálva..

..várja a gazdit

Balu kapitány

pihenés a kanálison

né' má' megen' másik sapka van rajta

Egy héttel később ki nászúton, ki munkában, -Bazsit és Tomit jó ideje nem láttuk sajnos vízközelben..- én már a jól megérdemelt szabadságom töltöttem. Még nyaralás előtt leugrottam a holtágra amit nemrég Lackó mutatott, elvégre ez a kajakosdi inkább magányos semmint társas szórakozás. Persze ez nem zárja ki hogy néha egymás mellé sodródva beszélgessen az emberfia, vagy kikötésnél jókat falatozzanak együtt, de azért mégis, na. Reggel olyan ködben szeltem az utat, hogy volt ahol negyvennel mertem menni, sőt - ismerve kiváló tájékozódó képességeme - GPS-sel is sikerült eltévedni, akkor vágtam be a kesztyűtartóba, mikor egy kerítéssel körülvett temetőn akart átvezetni. Túl rugalmasan vette a "rövid" útvonalbeállítást.. 

úton

a túlpart

 Odaérve, a víz is ködben úszott, csak néhány madár volt ébren, rajtuk kívül egyedül én kevertem meg a levegőt. Persze csak csendben, nem akartam hangoskodni, úgy mint páran az erre nyaralók közül, akikhez nekem hálisten nem volt szerencsém, ellenben Balu élvezhette a közelségüket nemrég..

ez már kifelé, de az elején a kajakot is alig láttam a ködben

A kikötőben jobb itt vigyázni beszálláskor, a víz szélétől van egy kis 50-60 centi széles lankás rész ahol bokáig ér, utána hirtelen másfél méter, majd jön a három-négy. Eddig megúsztam.. 

A túlpart is alig látszott a párától amikor sikerült vízrekecmeregni, mindjárt el is indultam a csatornán keresztül a folyóra, de hamar elmenekültem, egy hatalmas uszály (muszáj?) hozott valami nagy halmokat. Balinékat sem láttam-hallottam mint legutóbb. Ahogy feljött a nap, tele volt minden felhővel, vihart is mondtak aznapra, be is voltam tojva, a villámok nem barátaink a bot végén. Mindenesetre amikor a felhők elhúztak, a fenekeszegek megállás nélkül csattogtak, volt hogy cirka egy perc alatt negyvenet számoltam. Amikor az egyik kábé húsz centire a kajaktól rabolt, egyrészt majdnem beestem a vízbe, másrészt tudtam hogy nem normálisak. Egyet sikerült felkapjak, az is inkább az alsóbb vízrétegből jött a partszélben, hiába, ezt még gyakorolni kell.. Délben ebéd a parton, kis ejtőzés, közben morfondírozás, hogy menniyre jó dolgom van, aztán amikor lejjebb ment a bab, vissza a vízre. Talán húsz percre, aztán olyan felhők jöttek, hogy elmenekültem. Megint csak egy hal.. Ez az egyhalas pecák hónapja.

egy kerek reggel

ők még csak ébredeztek

kifelé

itt még kilátszott a kő

nem vártam meg a végét

ők is a napot várták

ami hol volt...

...hol nem volt

megint egy

bogádi kiflivel és kávéval szinte mindegy mi van a lábasban

krumplis hal

kikötéshez készülődve

Másnap elmentünk a család nagyobbik felével a szokásos balatoni kis nyaralásra, Kende úr hadd élvezze a nagy vizet meg a homokozót a parton. Anya a szabadságot, én meg a morgást, amivel általában részemről indul az ilyen program. Hiába, nehezen viselem ha kizökkenek a kerékvágásból, amúgy sem a tömegre vágyom amikor pihenni akarok.A kis Kolos még épp 10 hónapos, így ő itthon maradt a mamával, neki is jobb volt így, meg nekünk sem kellett 5 napig szedni a homokot a szájából. 

"mester"...

...és tanítvány

na ebben nem horgásztunk

okosság Balatonfüredről

egy balin mind felett..

nyugi apa, jövőre többet fogsz

Bottal talán ha 5-6 órát voltam a parton összesen, egyszer keltem fel hajnalban, valahogy most nem volt kedvem. Éjjel gyakran esett, a tavalyi helyi sporik sem igazán voltak jelen. Egy ízben, mikor a kikötőben láttam a fröcskölést gyorsan rádobtam az egy colos kis twistert amivel épp a naphalakat meg Steve sügérkéit kerestem, a kis balin meg az első húzás után vitte is. hamar visszaengedtem, hadd kergesse a még kisebbeket. Rajta kívül egy dévér (nedvesléggyel, Balu mondta : "hülye ez.." ) meg egy cirka tizenöt centis kis sügérfit, utóbbi kettő már a fotózást meg sem várva kotort messze. Tavaly ilyenkor már untam a pecát, annyi halat fogtam...
 
Közben nézem Halásszy barátunk is kevesli a pontyokat a ház mögött, meg szokja az új klímát, de legalább ő a fogasokat szórakoztatja a képei alapján. Mit mondjak, csorog a nyálam..

eső után

Szabadságom utolsó napján vacilláltam a holtág meg a patak között, de a lehetséges vihar miatt inkább lementem a faluvégi kis patak egy távolabbi pontjra, amit tavaly már felderítettem egyik pajtásommal. Ott a falu végén letettem a kocsit a vízmércénél, már láttam hogy valószínűleg felesleges lesz a túra, de egy kis mozgás sosem árt. Itt-ott megállva kerestem a halra utaló jeleket, ehelyett az előző napi égszakadás nyomait láttam a rohanó sárszínű vízben, illetve a part menti növényzet állapotában. Ez is egyhalas peca volt, a híd mellett kaptam el egy kis domit. Utána még megnéztem a torkolatot meg kb alatta másfél kilométert, de a fő éren mintha csak sár jött volna lefele. Sebaj, így is sétáltam közel kilenc kilométert, csendben nyugalomban, jó levegőn.

régi és új

itt bizony dolgozott a vihar..

...meg itt is

a színe nem az igazi, de tutijó hely...

...mint ahogy ez is

ezért kell figyelni...

...meg persze ezért

mai egy

héj paraszt! melyik út megyen a patakho'?

fentről csak a sár..

végállomás

Ezek után kicsit félve, de várom az augusztusi alkalmakat, de talán még jobban az őszt, amit Balu is említett. Talán meglelem a halmágnest, és kicsit több adrenalint termelhetek mint júliusban. Addig meg marad a rácsodálkozás a természet egyéb szépségeire.

A felszín felett és alatt / Under and above the surface from Peti Balázs on Vimeo.