Amikor
Balu felesége felhívott volt bennem egy kis félsz hogy nem tudom
leszervezni a dolgot, vagy valami hiba csúszik a számításba, de
amikor a megbeszélt időben pontban 15:00 -kor befutott Zsolt és
mindenki készen állt a rajtra, na akkor már csak a jóleső
izgalmat éreztem. Tomi, Atyafi és Bazsi már ott stírölték a
habokat, meg a pecásokat amikor kis családommal befutottam. Nem
volt nehéz őket megtalálni, Bazsit már a Remeterétről láttuk,
minket annak idején megfeddtek a cserkésztáborban ha ilyen
színekben rikítottunk a természetben. :)
Indulás,
jel leadva. Szervező a ház előtt vár. Majd elindulunk tömött
sorban meglepni az ünnepeltet, ami olyan jól sikerült hogy akár
taníthatnánk is. Ami nehezebb volt az az elmúlt két hétben a
beszélgetéseknél vigyázni hogy meg ne sejtsen valamit az akcióról
az ünnepelt, így viszont jó volt látni ahogy leesett állal nézi
az arcokat akikkel a partot koptatja az utóbbi időben. Hát még
amikor Zsolt közölte hogy bezárta a kocsiba a kulcsot amiben a
vacsora és a jóféle fehérbor érkezett („átkozott a hal aharmadik vízben”) ... Sebaj, Atyafi barátunkról kiderült hogy
az autófeltörés legalább annyira megy neki mint a filozófia, így
negyedóra múlva már gőzölgött a hallé a friss balatoni
potykákból.
Annak különösen örültem , hogy nem csak beugrott ahogy először ígérte, hanem része lett a mulatságnak, köszönet neki érte, legalább volt saját kápója a csapatnak aki felügyelte hogy minden rendben menjen :)
Ha már volt saját szakács, ja és ki ne felejtsem a banda külön bejáratú borszakértőjét, Tomit, aki tényleg ért a borokhoz, és rendesen hozzájárult az este hangulatához, többek között azzal, hogy ő volt az ajándékfelelős.
...mi az hogy édes bor?! |
Másodszor kellett rájöjjek, nem véletlenül
dicsérték Zsolt konyhaművészetét a srácok (Be kell iratkozzak
egy pontyfiléző kurzusra Fonyódra... ), ez a halászlé valami
egész különösen teljes ízzel bír, nem ÍZEKET , hanem ÍZT
érzel. Tökéletes egységet képez , még amikor Robi barátom
paprikájával igen óvatosan megszórom akkor is ( itthon azt
tartjuk halálfejes üvegben ). Arról nem is beszélve hogy simán
elférne egy relaxációs gyakorlatként ahogyan kavarog a bográcsban
a cucc, néha kicsit megkavarja a fülénél fogva a hallé mestere,
közben gőzölög, ontja az illatokat, az ember csak szagol, figyel, ommmm...
Amíg
rotyogott a jófajta vacsora, belenéztünk a bogádi kajszileves
üvegbe, nehogy szomorkodjunk a vacsoránál, illetve hogy megfelelő
ágyat biztosítsunk a halaknak. Szereztünk két kutyát is nehogy
lankadjon a figyelmünk, az egyik olyan komolyan vette a munkát,
hogy még azt is megvizsgálta nem mérgezte-e meg valaki a
szendvicseket. Persze a túlbuzgóság kiutasítást vont maga után,
de hamar találtak egy rést a kerítésen..
Ritkán
van rá alkalom hogy ennyien összejöjjünk, ezért ilyenkor sosem
fogyunk ki a témából, nincs az a kínos hallgatás, ami a
protokollvacsorák sajátja. Mindenesetre örültem hogy sikerült
meglepjük Balu barátunkat, ezzel is gazdagítva a születésnapi
élményeit. Sajnos viszonylag korán távoztunk a családdal a
gyerekek altatása felé közeledve, akik rettentően élvezték a délutánt,
amíg lehetett kint szaladgáltak, ástak,-estek-keltek, majd a benti programokkal foglalták el magukat és az anyukákat. Addig kihasználtuk az időt,
mentek a sztorik horgászatról, vadászatról , bólogattak szaporán
mikor mondtam hogy reggel napfelkeltére kimegyek már a patakra, de
azért amikor elmentem szóltak Tominak aki másnap társult hozzám
hogy felesleges olyan korán, ráér később is jönni, de ez már
egy másik történet...
A piros felső a medvék és a kóbor apácák megtévesztése miatt volt rajtam! :-)
VálaszTörlésJááááájjjjjj! :-)
VálaszTörlésA Kápó... Az év fotója (h)
VálaszTörlésCsak egy baj van az írásaiddal, DéPé mester. Túl rövidek... (o)
Majd igyekszem többet írni Willy bátyó, ahog észrevettem ez is egy módja a stresszoldásnak, nem is rossz :)
VálaszTörlés